Nóra asztrológia

Amikor a hétköznapi asztrológiában arról beszélünk, hogy valaki születése szerint mondjuk, Nyilas, akkor ezalatt azt értjük, hogy a Nap a születése pillanatában a Nyilas jegyében járt. Ez természetesen csak nagyon hozzávetőleges információ az egyénről, mivel a Napon kívül még kilenc bolygó az, ami szerepet kapott a szülött egén. De annyiban jogos hogy a legfelső, értelmes, tudatos agyterületet, a világlátásunkat valóban a Nap jelöli ki a számunkra. Az összes többi bolygó és ház, a mélyebb, tudattalan, emocionális, öröklött és magunkban hordozott tartalmakat jelzi. Amikor egy asztrológus elkészíti egy személy képletét, akkor ezeket a mély, ismeretlen tartalmakat világítja meg az értelem fényével, ezeket hozza napvilágra. Ha jobban megnézzük, a horoszkóp ábrája maga is a Nap jelének felnagyított képe: a tudatossá tett tudattalan: ezért valójában minden horoszkóp egy meditációs ábra is egyben. Segítő, mint fehér bot a világtalanoknak. S hogy miként mutathatnak nekünk utat a csillagok, arra példa a könyvben szereplő jónéhány horoszkóp. Híres, jól ismert emberek képleteit szedtem csokorba, annak reményében, hogy e történelmi személyiségek életének és asztrológiai képletének összefüggésein elmerengve talán az olvasó is messzebb juthat az önismeret útján.

Az égbolt ma már nem áttetsző burok, melyen túl angyalok, avagy különféle istenek hierarchiái osztják fel egymás közt az uralmat. Az erdőben sem élnek nimfák és szatírok. Pedig az ég, s az erdők nem változtak, csak tudásunk, ismereteink gyarapodtak, a logikus ész, a racionális megismerés mélyére hatolt, felboncolt és feltérképezett mindent, ami addig a homályban maradt. A régi mágusokból és alkimistákból kémikusok, fizikusok lettek a felvilágosodás idején. Ahogy a modern fizika atyja, Newton is foglalkozott alkímiával, úgy a tiszta észről értekező Kant írt könyvet az okkultizmusról is. Ám ma már csak hóbortosok és kétes egzisztenciájú csodatévők foglalkoznak varázslással. Ha valaki misztikus erőket, szellemeket emleget, a mai, felvilágosult, tiszta ésszel gondolkodó ember dühödten tiltakozni kezd. Miért is? Ennyire csak azt gyűlölhetjük, amitől félünk, vagy amire titkon vágyunk. A felvilágosodás idején, két korszak határán merült fel az élővilág feltérképezésének vágya; a mitikus-misztikus gondolkodást felváltotta a racionális-tudományos: megszületett a rendszertan. Lelkes tudósok, aprólékos és világos eszű férfiak gyűjtögették lelkesen a különféle fajú állatokat, és boldogok voltak, ha új fajt találva, azt saját kedvükre elnevezhették. S mivel e kutatók még a görög-latin kultúrán nevelkedtek, a régi mítoszok szereplői lassan mind-mind átleltározódtak a száraz megismerés kereteit jelentő rendszertan által az állatok és növények elnevezéseibe. Ha a karcsú, szűzi nimfák nem is bújnak meg többé az erdők tüskés bokrai között, bizonyos rovarok átmeneti életszakaszaiban mégis létezőkké válnak. Baglyok képében repkednek az állattá változó boszorkányok is, a strixek, Pán pedig majombőrbe rejtezett. Danaé szitakötővé, Euridiké rákká alakult, s lepkegyűjtemények mélyén gombostűre tűzve porosodnak az eleven létezésüktől megfosztott hősök: Akhilleusz, Iphiklész és Ikarusz. Szépen sorban, ahogy azt a természettudományos rend és becsületes ész megkívánja. Ennek a metamorfózisnak a lenyomataiból, az állati és az isteni rendeknek a kapcsolatáról árulkodó rendszertani nevek eredetéről gyűjtöttem össze egy csokorra valót. Másfél százig jutottam, de bizonyos vagyok benne, hogy ez egy olyan kutatási terület, mely bőven ad okot a munkára és a meglepetésekre. Az olvasmányos írások a mítoszokba és a régi hiedelmekbe is betekintést nyújtanak, miközben néhány állatfaj isteni kapcsolatait is felfedik.

Az alábbi írások kapcsolódnak ugyan az asztrológia, az égi világ, az istenek és mítoszok témaköréhez, de lazábban, talányosabban, vagy legalábbis kevésbé gyakorlatiasan. Egy kis szellemi, lelki edzés a kedves olvasóknak, amely segít megmutatni, milyen végtelen is a csillagos ég, és mennyire mély is a lélek kútja